10.fejezet

10. fejezet
Magyarázatot!

*Becca szemszöge*

A szobát dohos levegő ölelte körül,ami már a torkomat kapargatta. A falnak dőlve ültem a nyirkos földön és akaratlanul kezdtem felmérni a helyet. Az előttem lévő falra egy vasrúd volt erősítve,melyekről lánc lógott. Előtte,a szoba közepén,egy kórházi ágy feküdt, vérrel és valami barna folyadékkal borítva. A földön több kés,szike és olló hevert, melyekre rászáradt a vér.
Sóhajtottam egyet,majd elfordítottam a fejem. Alec ült tőlem nem messze, karjaiban a félholt Karinával. Próbáltam neki segíteni,elállítani a vérzést, de a fiú azt mondta,hogy nem szükséges. Mégis mit akar ez jelenteni? Ha nem segítünk, Karina itt fog elvérezni. Teljesen össze vagyok zavarodva,de Alec nem árul el semmit.
- Te jól vagy Becca? - Alec hangja meggyötört volt és halk.
- Mi ez az egész? - néztem rá nagy szemekkel,de Ő csak Karinát fürkészte.
- Nem szabad ... -kezdte,de én félbeszakítottam.
- Ne mondd ezt nekem! - álltam fel. - Karina mindjárt meghal, ez a hely pedig egy horror filmhez hasonlít. Valakik bezártak ide és nem tudunk kijutni. Szerintem megérdemlek egy magyarázatot. - kiabáltam.
A következő pillanatban az ajtó nyikorogni kezdett és amint kinyitották, halvány fény szűrődött be rajta. Egy fiatalabb férfi lépett be, öltönyben.
- Papa! - hallottam lentről. Karina próbált felállni,de túl gyenge volt és visszaesett.
- Mi? - robbant ki belőlem,majd a férfira néztem,aki halványan mosolygott. Undorító.
- Benedick Armstrong vagyok. - kezdte,majd Alecre nézett. - Te pedig Alec, igaz?
- Mit akar? - kérdezte a fiú dühösen.
A férfi közelebb jött hozzám, mire a szívem hevesen verni kezdett.
- De téged még nem ismerlek. - mondta lassan,majd kezet nyújtott.
- Takarodjon a lány közeléből! - kiabálta Alec.
- Milyen udvariatlan nem igaz? - engedte le a kezét,de még mindig engem fürkészett. Nyeltem egyet,majd vettem egy mély levegőt.
- Mit akar? - akármennyire magabiztosnak akartam tűnni, a hangom megremegett és ezt Benedick is észrevette.
- Hiba volt Karinát elengedtem. - nézett a lányra, aki fel akart állni,de túl gyenge volt hozzá. - Azonnal visszaviszem a laborba.
Ekkor Alec óvatosan lerakta Karinát a földre és elém lépett.
- Becca kérdeznem kell tőled valamit.
- Micsodát?
- Megbocsájtasz nekem? - hangjába most beleremegtem,de bíztam benne.
- Persze,de ... - kezdtem volna,de ekkor Alec ellökte Benedicket,aki nekicsapódott a falnak és rongybabaként esett össze. Majd megfordult és egy pillanata habozott,de megragadta a kezemet és megharapta.
- Mi a ... ? - ekkor hasított belém az égető fájdalom. Alec szívta a véremet, ami borzalmasan fájt,de megbíztam benne. Éreztem,hogy gyengülök, lábaim felmondták a szolgálatot és összerogytam. Ekkor a fiú elengedett és Karinához sietett. Felemelte a lány fejét és óvatosan megcsókolta. Meg akartam szólalni,de egyszerűen nem tudtam. Elfeküdtem a hideg földön,kezdtem szédülni és homályosan látni.
- Menekülj el. - hallottam Alec távoli szavait,melyeket Karinához intézett. - Ha tudsz gyere vissza hozzám! Ha nem jössz,ígérem megkereslek!
Behunytam a szemem. Egyrészt nem akartam többet látni, másrészt viszont túl nehéznek éreztem a szemhéjamat.


***

A fejem zakatolt,úgy éreztem forog velem a világ. Alig kaptam levegőt, nem éreztem a végtagjaimat. Ki akartam nyitni a szememet,de nem voltam biztos benne ,hogy még megvan. Tudom,elég furán hangzik, de tényleg nem éreztem Őket.
- Becca! - hallottam egy távoli, víz alatti hangot. Válaszolni akartam neki, megnyugtatni ,hogy jól vagyok,de nem tudtam megszólalni.
Vilámcsapásként ért, amikor újra éreztem mindent. A lábaim mocorogni kezdtek, újra tudtam levegőt venni. Óvatosan kinyitottam a szemem,de rögtön be is csuktam, mikor megpillantottam a felettem lévő lámpát. Időre volt szükségem,mire megszoktam a világosságot.
- Hála Istennek! - hallottam mellettem egy hangot. - Úgy aggódtam.
Alec végig a kezemet szorította,de csak most kezdtem el érezni. Haja kócos volt,szeme alatt mély karikák húzódtak, ajkai vörösek voltak. Ruháját vér borította.
- Mi történt? - kérdeztem halkan, majd hirtelen beugrott minden. A képek sokasodni kezdtek a fejemben, majd megálltak annál, mikor Alec megcsókolja Karinát.
Kiszabadítottam a kezem Alec markából,majd felültem,amibe kicsit bele is szédültem.
- Magyarázatot! Most! - körbenéztem a fehér szobában. A gyengélkedőben voltam. - Hol van Karina?
- Itt vagyok! - hallottam a hangját,mire összerándultam. Teljesen máshogy nézett ki,annak ellenére,hogy szinte halott volt. Haja gyönyörűen fénylett, arca szinte ragyogott. Egy sárga blúz volt rajta és egy fekete nadrág. Úgy tűnik átöltözött.
Ekkor Alec felállt és elhagyta a szobát, Karina pedig leült a fiú helyére.
- Alec nem tud neked mindent elmagyarázni, úgy érzi nem képes rá. - vett egy mély levegőt. - Majd én elmondok neked mindent. Nincs több hazugság, nincs több titok. Csak az igazság.