9.fejezet

9.fejezet
Fogságba esve

*Alec szemszöge*

Nem bírtam lehunyni a szemem egy perce sem. A fehérre meszelt plafont pásztáztam, mikor Karina mozgolódni kezdett mellettem.
- Hamarosan el kell menned.- suttogta.
- Miért?
- Ike itt lesz. Nem akarom,hogy rád találjon.
A lány kiszabadult a szorításomból, majd hátat fordított nekem az ágyon. Közelebb araszoltam hozzá,hogy a fülébe tudjak suttogni:
- Itt leszek nem messze. Ha szükséged van rám csak kiálts, én itt leszek! - Semmi válasz. 
Gyengéden becsuktam magam mögött az ajtót, majd befordultam a sarkon.
Biztos jó ötlet volt egyedül hagyni Karinát? Az a fickó bántani fogja, én pedig ott hagytam. 
- A francba! - motyogtam,majd megfordultam és futni kezdem Karina szobája felé. Feltéptem az ajtót, majd megláttam a lány üres ágyát. Szívem a torkomban dobogott. Végigjártam a lány kollégiumnak mind a két emeletét,de Karinát sehol sem találtam. Úgy döntöttem, az udvaron keresem tovább. Megfordultam és beleütköztem valakibe, aki hátraesett.
- Mit csinálsz itt Alec? - simogatta meg a halántékát Becca. Szőke haja pókhálóként terült el sápadt arcán.
- Csak keresek valakit. - hadartam, majd segítettem neki felállni. 
- Ilyenkor? 
- Mennem kell. -mondtam gyorsan, majd kikerültem és futni kezdtem. Becca még utánam kiáltott egyszer,de nem figyeltem rá.
Szinte kirobbantam a lány kollégium ajtaján, ekkor csapott meg a friss vér illata. Körbenéztem,de csak az éj sötétjét láttam magam előtt. Próbáltam követni a vér szagát, mely az iskola bejáratához vezetett. Megfogtam a nagy,barna tölgyfaajtó kilincsét,majd rántottam egyet rajta és csalódottan jöttem rá,hogy bezárták. Jobban megszorította a kilincset, majd összeszorítottam az ajkamat és minden erőmet bevetve, végül sikerült kinyitnom az ajtót. Most először vagyok hálás a természet feletti erőimnek.
A vér szagát követve futottam tovább, majd rábukkantam egy helyre, ahol még sosem jártam. Ez nem is csoda, mert az iskola nagy gondot fordított az elrejtésére. 
Az egyik osztály szekrénye előtt álltam,mely általában zárva volt. A tanárok arra hivatkoztak,hogy csak füzetek és régi könyvek vannak ott, ezért persze egy diák sem érdeklődött túlzottan a hely iránt. 
De ahogyan felnyitottam, egy lépcsősort vettem észre, mely mélyen a föld alá vezet. Vettem egy mély levegőt, majd remegő lábbal siettem lefelé. A vér szaga egyre erősebb lett, csak remélni tudtam,hogy valami állat vérzett itt el. De sajnos gyanúm beigazolódott.

* Becca szemszöge*

Nem bírtam megnyugodni. Alec viselkedése felzaklatott,így egy hirtelen ötlettől vezérelve, követni kezdtem Őt. De sajnos elvesztettem, mikor elhagyta a kollégiumot. Végigjártam az udvart, benéztem a fák mögé,de sehol sem találtam. 
Mikor indultam volna vissza a kollégiumba, megpillantottam az iskola ajtaját, tárva nyitva. Nyeltem egyet,majd elindultam.
Visszhangozottak a lépéseim, annak ellenére,hogy próbáltam minél halkabb lenni. Szívem hevesen dobogott, alig láttam valamit ebben a korom sötétben. Kezemmel végigsimítottam a falon, villany kapcsoló után keresve.
Befordultam a sarkon, majd észrevettem,hogy az egyik osztálynak ajtaja nyitva áll. Legyőztem a félelmemet, majd óvatos léptekkel besiettem a terembe, ahol megláttam a szekrényt, ami mindig be van zárva, de ajtaja most nyitva volt.
- Ez most komoly? - motyogtam magamnak, majd közelebb araszoltam és észrevettem egy lépcsősort. - Mi a ... ?
Nem tudtam,hogy mire gondoljak. 
Hirtelen hangokat hallottam odalentről, melyeket nem tudtam beazonosítani. A félelem átvette az uralmat a testem felett, és már fordultam volna vissza,mikor meghallottam egy ismerős hangot. 
- Alec. -suttogtam. 
Erőt vettem magamon, majd lassú léptekkel haladtam lefelé. Kezemet végig a falon tartottam. Halvány fény szűrődött ki a lépcsősor végéből,mikor kirajzolódott egy ismerős alak. Mikor megszólalhattam volna, Ő tovább futott. 
Mikor utána mentem, olyat pillantottam meg,amit sosem akartam. Hirtelen elfelejtettem levegőt venni és nem bírtam megmozdulni.

Karina meztelenül feküdt a hideg padlón. Mindkét kezét a falon lévő vas rúdhoz bilincselték. Szájából és orrából szüntelenül folyt a vér, hasonlóképpen a hasából.
Alec odarohant mellé és próbálta kiszabadítani. Le akarta tépni a lányról a bilincseket, persze sikertelenül. De a következő pillanatban felüvöltött, és letépte. A bilincsek hangos zajjal értek földet.
- Hogyan? - suttogtam magamnak. Alec felkapta Karina meggyötört testét,majd megfordult. Mikor meglátott szemei kitágultak és megállt.
- Becca? Mit keresel itt? - kérdezte meglepődve.
- Én ... - kezdtem volna,de ekkor valaki meglökött hátulról, én pedig elterültem a földön. Az ajtó mögöttünk hangosan becsapódott,majd valaki kulcsra zárta.
- A francba. - motyogta Alec, majd Karinára pillantott, aki már szinte alig élt.