6.fejezet

6.fejezet
Isten veled!

*Becca szemszöge*

Nem bírtam megnyugodni. Egész nap hevesen vert a szívem, furcsa gondolatok szöktek át az agyamon. Teljesen összezavarodtam. 
Órák után sem változott semmi. Egész nap Vickit kerestem,de sehol sem találtam. Eltűnt, Karinával együtt. Még mindig nem tudtam felfogni ,hogyan veszíthettem el Vickit? Alec hirtelen eltűnt mellőlem, nem szólt semmit,csak lelépett. Most már tényleg nagyon egyedül érzem magam. Szívem a torkomban dobog,szinte érzem,ahogyan a vér száguld az ereimben. 
Vissza siettem a lány kollégiumba,majd lefeküdtem az ágyamra. Elővettem azt a nyakláncot,melyet Vikcitől kaptam pár éve a szülinapomra. Gyönyörű medál volt. Az aranyláncon függő drágakő, kék és zöld színben pompázott. Szemem sarkából legördült egy könnycsepp,majd magamhoz szorítottam a nyakláncot és lehunytam a szemem. Azt álmodtam,hogy minden rendben van. Vicki,Alec és én örökké együtt maradunk és egy Karina nevű hurrikán sem tud minket szétválasztani. 

* Alec szemszöge *
Éppen Beccához tartottam,hisz nem akartam egyedül hagyni, mikor hirtelen megszólalt a telefonom a zsebembe. Kapkodva kiszabadítottam a nadrágomból. SMS-em jött, ismeretlen szám:

Gyere most azonnal a színház terembe, vagy Vicki nagyon mérges lesz ,hogy nem mentetted meg.
A te egyetlen Karinád

Mi folyik itt? És honnan tudta meg a számomat? Vettem egy mély levegőt,majd rohanni kezdtem. Jól ismerem Karinát és Ő mindig betartja azt ,amit ígér. Szinte kitéptem a nagy szürke ajtót. Az épületben mély sötétség uralkodott. Óvatosan beljebb léptem, míg a villanykapcsolót kerestem.
- Hol vagytok? - kiabáltam. Hirtelen felgyúltak a fények, melyek először nagyon bántották a szememet és időbe telt hozzászokni. Szememmel Karinát és Vickit kerestem,de amit akkor megpillantottam, a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Vicki a falhoz volt bilincselve,akár egy rab. Szájából és füléből vékony csíkban folyt a vér,míg ruháját és a földet is vörös folyadék borította. Levegő után kapkodtam, majdnem összeestem. 
Oda akartam futni Vickihez,de ekkor Karina elállta az utamat.
- Ne olyan gyorsan. - nézett a szemeimbe. - Hadd ismertessem veled a szabályokat és a tényeket.
- Miről beszélsz? - ordítottam. 
- Azért tettem ezt Vickivel,hogy figyelmeztesselek titeket! Sajnos ez a figyelmeztetés végleges. - a lány babrálni kezdett a hajával. - Halálosan megutáltattam vele Beccát. Amint megpillantja azt a lányt, szét fogja tépni. Ezért is veszélyes lenne emberek közelében tartózkodnia. Így már azt is érted miért van megkötve. 
Nem bírtam megszólalni. Kezeim ökölbe szorultak,lábaim remegtek. 
- Neked és Beccának be kell tartanotok a játékszabályokat, így megmenekülhettek. - folytatta,majd hátrapillantott Vickire,kinek szemei vérben forogtak. - Sajnos ez erről a lányról már nem mondható el. 
Ordíthattam volna, káromkodhattam volna,megtámadhattam volna Karinát,elfuthattam volna,de én csak álltam egy helyben. Nem bírtam megmozdulni. 
Karina a következő pillanatban csettintett egyet,mire Vicki egyik bilincse nagy hanggal a földre esett. 
- A szabályok a következők. Becca teljes léte az enyém. Mostantól azért fog élni,hogy engem tápláljon.
- Ezt felejtsd el! - ordítottam,de a lány folytatta:
- Te pedig betartod az ígéreted!
- Az ... ígéretem? - hirtelen nem tudtam ,hogy mire gondol,de nem is volt időm ezen rágódni. Valaki benyított az épületbe. Nagy lendülettel hátrafordultam, majd észrevettem Becca gyötrelemmel teli tekintetét. Karina újra csettintett,mire a másik bilincs is a földre került.
- Ne! - ordítottam, mikor Vicki megtámadta Beccát. Szemfogai kiélesedtek miközben hangosan morgott. Gondolkodás nélkül a lányra vetettem magam. Vicki úgy vergődött alattam, mint egy csapdába esett állat. Az agyam elködösült,csak Becca megvédésére koncentráltam. Ujjaimat rákulcsoltam Vicki nyakára, majd rántottam egyet rajta. A lány kezei már nem csapkodtak, élettelenül hulltak a földre.
- Vicki! - sikított Becca, majd a földre rogyott. Rápillantottam a lány arcára. Szemei újra a régiek voltak, de lélektelenek.
- Ne ... - suttogtam, majd felpattantam. Karinára pillantottam,aki nyugodtan ült egy széken és kárörvendően vigyorgott. Majd Beccára néztem. Vicki testét bámulta,miközben szeméből patakokban folytak a könnyek.
Nem akartam ezt... Nem akartam megölni Vickit!