3.fejezet

3.fejezet
Te is ,Drága Vicki?

*Vicki szemszöge*

Talán gyerekes, talán nem, úgy döntöttem egy ideig nem állok szóba Aleccel. Pontosan tudja,hogy Becca hogyan érez iránta, ennek ellenére Karinával ...
Megráztam a fejemet és elindultam ,hogy meglátogassam Beccát az orvosnál. 
Szédülésre és fejfájásra hivatkozott, de félig-meddig biztos voltam benne,hogy csak nem akarta látni Alect.
- Hogy vagy? - ültem le egy kórházi ágy mellé,amin Becca feküdt. Arca most egészen sápadt volt,szemei beestek. Tényleg beteg?
- Jól. - erőltetett mosolyt az arcára. - Szerintem holnap már mehetek is iskolába. 
- Az szuper! Elhozom a leckét. - mondtam, majd felálltam és kisiettem a fehér szobából. 
Hirtelen egy kék szempárt láttam magam előtt és idő betelt felfognom, hogy nekiütköztem Karinának.
- Bocsánat! - léptem hátrébb.A lány arcán hatalmas mosoly terült szét,amibe beleremegett az egész testem.
- Vicki! - lassan mondta ki a nevemet, minden betűt hangsúlyozva. 
A következő pillanatban olyan erővel csapott a falhoz,hogy elfelejtettem levegőt venni. Lábaim felmondták a szolgálatot, ennek következtében a hideg padlóra csúsztam. A fejem oldaláról folyni kezdett valami és mikor rájöttem ,hogy az a vérem sikítani akartam,de Karina befogta a számat. Szemében megcsillant valami, amit nem tudtam beazonosítani,de már nem is volt időm ezen gondolkozni. 

*Alec szemszöge*

Benyitottam az orvosi rendelőbe, majd szememmel Beccát kerestem. Egy kórházi ágyon feküdt és mikor közelebb értem, észrevettem ,hogy alszik. Sápad arca békés volt és nyugodt.
Becsuktam magam mögött a fehér ajtót. Majd később visszajövök,nem akartam zavarni. Amint befordultam a sarkon,hirtelen megcsapta az orromat egy különösen illat. Vér!
A fehérre meszelt falon észrevettem pár csepp friss vért. Gyorsan befogtam a számat és az orromat,majd elrohantam. 
Az illat teljesen elvette az eszemet és legszívesebben saját magam nyaltam volna le a falról a vörös cseppeket. 
Ahogyan befordultam a sarkon, Vickit láttam magam előtt. 
- Szia! - köhécseltem.
- Mi a baj, Alec? - kérdezte tőlem. Hangja nagyon gyanús volt nekem. - Te is érzed emberi vérem szagát?
- Tessék?
- Karina mesélt nekem rólad. - sóhajtott, majd nekidőlt a falnak.
- Karina... - mondtam, inkább magamnak.
- Nagyon szeret téged, Alec. Már több évszázada ismeritek egymást,de te még is egy emberi lány mellett akarsz megállapodni?
Kérdőn néztem rá,majd tettem egy lépést hátrafelé. Vicki szemei néztek engem,de ami alatta van az már régen nem az a Vicki, akit ismertem. 
- Becca! Mit látsz benne? Semmimondó szemek, haszontalan gondolatok és felesleges gondok. - a lány tett felém pár lépést. - Értem már. - kacagott. - A vérére szomjazol.
- Fejezd be! - kiabáltam rá,amin én is meglepődtem. 
- De Becca vére túl nemes, hogy a te mocskos agyaraidhoz érjen. - szemében felcsillant valami, ami teljesen megrémített. - Karina viszont megérdemli ezt a fajta kielégülést. 
- Karina? Miről ... - megakadt a szavam. Már Vicki is ... 
- Szerencsére engem megmentett az emberi haláltól. - mondta,majd egy pillanatra megvillogtatta hegyes metszőfogát,majd gyorsan el is rejtette.
- Ő tette ezt veled? - suttogtam. Kezeim ökölbe szorultak a méregtől, ami szinte szétszakította a testemet.
- Miért mondod úgy, mintha ártott volna? - kacagott. - Megmentett engem. 
- Rosszul látod!
- Drága, Alec! - hallottam meg magam mögött Karina hangját. Nagy lendülettel hátrafordultam és megláttam a lány idegesítő vigyorát. - Csatlakozz hozzánk és megosztom veled az emberlány vérét. 
- Szánalmas vagy Karina! - ordítottam. - Miért van szükséged Vickire? Miben segíthetne Ő neked? 
- Ne becsülj alá engem! - kiabált a hátam mögött Vicki.
- Minél többen,annál erősebbek vagyunk! Csatlakozz hozzánk!
- Megőrültél ! A vér iránti vágyad teljesen elvette az eszedet! - ordítottam.
Karina elmosolyodott. A düh belűről égette a testemet. Olyan voltam, mint egy bomba, aki pillanatokon belül felrobbanhat. Hátranéztem Vickire, akin ugyanolyan mosolyt véltem felfedezni ,mint Karinán.
- Segíteni fogok Vickinek! - mondtam határozottan. - Beccát pedig az életem árán is meg fogom védeni! Egy újjal sem nyúlhatsz hozzá. 
Meg sem hallgattam Karina válaszát, gyorsan elmentem mellette.Visszatértem a beteg szobába, Becca mellé. Még mindig békésen aludt, hisz nem tudja mi folyik a háta mögött. 
Így igaz. Meg fogom védeni Beccát. Minden áron.