1.fejezet

1.fejezet
Az új lány

*Becca szemszöge*

Gyönyörű szőke hajába belekapott a szél,ahogyan végigsétált a kavicsos úton, az igazgatói felé. Járása kecses volt,mint egy gazelláé,mosolya édes és megnyugtató. Az új lány végül befordult és eltűnt az iskola hatalmas,barna színű fala mögött. Felsóhajtottam, majd lehuppantam a mögöttem lévő ágyra.
- Hallottál az új lányról? 
- Ő találta meg a szülei megcsonkított maradványait,igaz?
- Igen. És állítólag maga végzett velük.
- A saját szüleivel?
Az ajtó mögül két osztálytársnőm hangját hallottam meg. 
Szegény lány,még csak most jött ide, de máris pletykálnak róla.
Felpattantam az ágyról és újra kinéztem az ablakon. Hirtelen ledermedtem. Ott állt előttem a gyönyörű szőke hajával,a tengerkék szemeivel és egy óriási vigyorral. Próbáltam rámosolyogni,de a döbbenettől hirtelen levegőt sem mertem venni. A lány intett nekem egyet,majd sarkon fordult és ugrándozva elszelelt. Úgy éreztem,hogy nem lesz könnyű beilleszkednie, hisz ő egészen különös. De lehet,hogy csak magamnak mesélem be.

***

Az órám idegesítő és ismerős dallama ébresztett fel. Ásítottam egyet,majd lassan felültem és álmosan megdörzsöltem a szemeimet. Szinte kómás állapotban tekintettem az éjjeliszekrényen lévő digitális órára.
8:04

Időbe telt felfognom ,hogy elkéstem. Szívem hevesen verni kezdett és csendben átkoztam magam,amiért olyan sokat játszadoztam este a telefonommal. Gyorsan felkaptam magamra az unalmas kék színű egyenruhát, majd kiszaladtam a lánykollégiumból. Végigszaladtam a kavicsos járdán,egészen az iskoláig. Az osztályterem előtt vettem egy mély levegőt,majd megragadtam a kilincset,majd nagy lendülettel benyitottam.
- Elnézést kérek... - kezdtem volna,de akkor észrevettem,hogy üres az osztályterem. Káromkodtam egy sort, majd elindultam az osztálytársaim keresésére. Miért csak én nem emlékszem arra,hogy milyen események zajlanak az iskolában és ,hogy mikor? Mikor a tornaterem elé értem,hirtelen hangokat hallottam odabentről. Óvatosan benyitottam, majd bekukucskáltam. Az egész iskola beletömörült a tornaterembe és egy öreg és borostás férfit figyeltek, aki megállás nélkül magyarázott. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót, majd a szememmel keresni kezdtem az osztálytársaimat. Mikor megpillantottam Vickit,ahogyan nekem integet, megnyugodtam és halkan mellé siettem.
- Miről maradtam le? - suttogtam a fülébe.
- Csupa unalmas dologról. - panaszkodott,majd halkan kuncogni kezdtünk.  A férfi úgy beszélt,mintha nem is akarná abbahagyni, én pedig nem voltam képes figyelni rá,inkább a falat és a diákokat bámultam. Hirtelen észrevettem Alect,ahogyan engem figyel a sor  végén. Halványan rámosolyogtam, majd próbáltam nem észrevenni,hogy engem bámul. Ebben a pillanatban olyan mondatok fogalmazódtak meg bennem,mint az őrült és szerelmes tinilányokban szokás. Hirtelen a színpadon álló férfi befejezte a mondandóját majd mindenki visszafogottan tapsolni kezdett.  Minden diák próbált minél előbb kiférkőzni a szűk kis ajtón és visszasietni az osztályterembe.
- Sajnos a tanóra fele elment ezzel a kis tájékoztatóval  - szólalt meg, Mr.Black az osztályfőnök. - Meg szeretném ragadni az alkalmat,hogy bemutassak egy új osztálytársat! 
Hirtelen az osztály végéből felállt valaki és kisietett az osztályfőnök elé. A szőke hajú lány látszólag félt egy kicsit,de szemében magabiztosság csillogott. 
- Karina Stones vagyok, Amerikában születtem. 10 éves voltam, mikor a szüleim meghaltak,ezért a nagymamámhoz költöztem,aki itt él Angliában.  Azért jöttem át ebbe az iskolába, mert az osztálytársaim úgy kezeltek ,mint egy selejtet. Nem törődtek velem,kigúnyoltak,lökdöstek és volt amikor meg is vertek. - ekkor felhúzta a sötétkék egyenruhájának ujját és észrevettem,hogy hófehér kezén egy hosszú,vörös csík éktelenkedik. Többen szájuk elé kapták a kezüket. Karina gyorsan lehúzta a ruháját, ezzel elrejtve azt a szörnyű sebhelyt. - Remélem nem okozok nektek problémát! Nem akarom felborítani az osztály békéjét! - mondta ,majd gyorsan leült a helyére.
- Köszönjük  Karina. - csuklott el az osztályfőnök hangja. Ekkor megszólalt a csengő,mire minden diák kisietett az osztályteremből.
- Mit gondolsz Karináról? - hallottam meg Vicki hangját mögöttem.
- Aranyos lány. - mosolyogtam.
- Ennek nagyon örülök! - hallottunk egy vékony hangot mellettünk  Nem tudom,hogyan került Karina mellénk,hisz nem láttam  ,hogy kijött volna a teremből. A lány szélesen mosolygott majd szinte ugrálva ment ki az udvarra.
- Szerintem félelmetes! - suttogta a fülembe Vicki.
- Ne butáskodj! - nevettem, majd magammal húztam őt az udvarra. A szememmel keresni kezdtem Alecet,hisz szünetekben mindig hármasban szoktunk lenni.
- Nem kedvelem az új lányt! - hallottam meg az ismerős hangot a hátam mögött.
- Köszönöm!- mondta kicsit hangosan Vicki, majd óvatosan körülnézett,nehogy bárki meghallja.
- Olyan gonoszak vagytok! - felnevettem,majd leltünk a szokásos helyünkre.  El kezdtünk beszélgetni a szokásos dolgokról,mint a suli,a jegyek és amit Alec utál, a ruhák és a divat. Egyszer csak Karina előttük termett,mindenféle figyelmeztetés vagy előjel nélkül. A mosoly még mindig nem fagyott le az arcáról.
- Szia! - szólalt meg határozottan Alec.
- Miről beszélgettek? - hangja kedves volt és simogató.
- Mi csak... - kezdtem volna részletezni,de ekkor közbeszólt. 
- Nem érdekel! - nevetett. - Engem inkább az foglalkoztat, hogy miért van ilyen jó illatod? - tekintete szinte belefúródott az enyémbe.
- Izé... Vickitől kaptam egy parfümöt,ami...
- Ez nem parfüm! Ez a te illatod! - hangjából eltűnt a kedvesség és annak ellenére ,hogy mosolygott,megijedtem tőle. - Kíváncsi vagyok ,hogy mi okozza ezt! Remélem megkaparinthatom tőled! - mondta,majd mikor megszólalt a csengő, vidáman intett nekünk, majd besietett az osztályba. 
- Ez meg mi a fene volt? - bukott ki Vikciből. Hirtelen nem tudtam megszólalni,hisz még nem voltam képes felfogni azt,amit Karina mondott. Pár pillanat múlva megnyugodtunk és besiettünk matek órára. Vicki elaludt mellettem,mire észrevétlenül lökdösni kezdtem a könyökömmel. Kuncogtam magamban egy keveset,majd automatikusan a hátsó sorra pillantottam. Karina engem bámult, majd lassan megnyalta a felső ajkát. Gyorsan elkaptam a fejem és próbáltam az órára figyelni,de nem bírtam megállni ,hogy ne pillantsak hátra. Akárhányszor hátranéztem, Karina engem bámult, ami nagyon megijesztett. A nap többi részében, nem találkoztam Karinával. Az utolsó két órára sem jött be,amit furcsálltam. Alec pedig azt ismételgette,hogy kerüljük el az új lányt, de én nem akartam hallgatni rá. 

Szüntelenül a plafont bámultam, nem bírtam elaludni. Hallgattam a mellettem lévő ágyban alvó Vicki szuszogását, közben Karinára gondoltam. Annyira furcsa! De lehet,hogy azért van ,mert sok dolgon át kellett esnie. A szülei halála a költözés,az iskolai bántások,iskolaváltás ,most pedig meg kell birkóznia a beilleszkedéssel. Nagyon aranyos lány,a különös viselkedését leszámítva. Behunytam a szemem és próbáltam elaludni.

- Az illatod! Kell az illatodnak okozója! - suttogta közvetlenül a fülembe Karina. Egyik keze a vállamon pihent,a másik pedig a hajammal játszott. Nem bírtam megszólalni,egyszerűen nem találtam a hangomat, így hagytam Karinának ,hogy azt tegyen velem,amit csak akar. 
- Add nekem,így talán megmentheted a szeretteidet!